9. fejezet - Mit mondasz?

Sziasztok!! Itt van az újabb fejezet!! (Mondanom sem kell, hogy nekem eddig ez a legjobb, hiszen ez a legújabb. Zsó xxx) Reméljük, hagytok pár komit, mert eléggé lehangolt minket, hogy nem írtatok a One Shot-os bejegyzéshez semmit. Alig bírom győzködni az írónőt, hogy írja meg!

Jó olvasást, puszi: Pati és Zsó xxx

:.Amy.:

Az egész délelőttöt Ed-el töltöttem, elmondta, hogy nem tud hazamenni, mert az egyik buliban elvesztette a kulcsait, úgyhogy most várja, míg a lakatos zárat cserél. Meséltem neki Kittiről és Cameron-ról, cserébe ő mesélt  nekem Harry gyerekkoráról, hogy mindig benne voltak a rosszban. Időközben egyre jobban megkedveltem ezt a szeleburdi fiút, kérésemre még pár dalát is elénekelte nekem, én pedig kísértem, bár nem éreztem magam elég tehetségesnek ahhoz, hogy vele zenéljek, de ő ragaszkodott hozzá. Úgy határoztunk, ebédre barna palacsintát csinálunk,a  vöröske kezébe nyomtam a habverőt, mert azt hittem, elbír a feladattal, hogy összekeverje a tésztát. Mekkorát tévedtem. Ahogy elindította a masinát, a tál tartalma szétfröccsent, beterítve az egész konyhát, beleértve minket is.

- Hát, ez nem úgy sikerült, ahogy elterveztem - Nevetett lekapcsolva a szerkezetet. Egyszerre törtünk ki nevetésben, én már szinte sírtam. Nagyon viccesnek találtam, ahogy az előttem lévő fiút hasától kezdve a feje búbjáig sötétbarna ragacs borította. Komisz fény csillant a szemében, ahogy rám nézett, majd belenyúlt a tálba kezét teljesen összemaszatolva. Lassan hátrálni kezdtem, szinte tudtam, mire készül, de nem voltam elég gyors: elkapott és ledöntött a földre, még szabad kezével fejem fölé szorította kezeim és tésztás kezével elkezdett valamit rajzolni az arcomra. Tehetetlenül vergődtem a nálam tíz-húsz kilóval nehezebb fiú alatt. Kicsordult a könnyem, annyira nevettem, mikor orromra kerítette a sort.

Hatalmas csattanásra lettünk figyelmesek, mindketten a hang irányába kaptuk fejünket, az ajtóban álló Harry tátott szájjal figyelt minket. Vöröske nem nagyon törődött vele, szabad kezével intett, majd folytatta tovább az arcomon készülő mesterművet.

- Ed, mi a fészkes fene folyik itt? - Szelte át barátom három nagy lépéssel a szobát, felrántva az eddig rajtam ülő Ed-et. Még mindig nevetve felültem és rájuk pislantottam kitörölve szememből a könnyeket.

- Kérsz? Finom! - Maszatolta össze Harry arcát is, de ő valahogy nem vette le annyira a poént.

:.Harry.:

Elképesztően fárasztó hetet tudunk magunk mögött, már a kocsiban rám tört az álmosság, pedig még csak pár órája ébredtem. Felvillanyozott annak a gondolata, hogy ma elviszem Amy-t egy igazi randevúra, de kicsit ideges is lettem. Könnyen veszem be a kanyart hatalmas Range Rover-emmel, beparkolva a One Direction ház öt személyes parkolójába. Laza mozdulatokkal lépdelek a házhoz, a táskámban lévő ruhák súlya lehúzza jobb oldalamat, de nem igazán érdekel, már csak a karjaimba akarom zárni azt a kelekótya lányt, kíváncsi vagyok, mik történtek vele, amíg távol voltam. Évődök egy kicsit a kulcs csomómmal, majd szélesre tárom az ajtót. Nem az a látvány fogadott, amit vártam: Ed ült Amy-n, lefogva kezeit; ahogy megláttam az Amy arcán lefolyó könnyeket, egyből a legrosszabbra gondoltam. Sosem gondoltam volna, hogy barátom erőszakoskodna, ő tipikusan az a fajta, aki a légynek sem tudna ártani, de másra nem tudtam gondolni. Vállamról lecsúszott a táska és hangos csattanással ért földet a padlón, mire már mindketten felém kapták fejüket. Ed, mintha ott sem lennék, folytatta tovább eddig végezett tevékenységét. Égtelen düh fogott el, barátomra vetettem magam és egy rántással leszedtem Amy-ről.

- Ed, mi a fészkes fene folyik itt? - Küldtem gyilkos pillantást kezemben tartott fiú felé, de ő továbbra is csak bárgyún vigyorgott rám.

- Kérsz? Finom! - Nyomta képembe valami furcsa sötétbarna anyaggal borított kezét. Kezemet nyújtottam Amy felé, aki nevetett... Nevetett? Egy másodpercre sokkot kaptam, most már végképp nem értettem, mi folyik itt. Ám mikor megláttam, hogy barátnőm arcát kakaós massza díszíti, nekem is nevetnem kellett.

- Cicalány - Mondta barátom, két oldalról felkaptuk Amy-t és a tükör felé fordítottuk, megnézhesse ő is a művet. Hosszú bajuszt kapott arca két oldalára és egy nagy barna orro. Magamhoz húztam egy apró puszit nyomva arcára.

- Ez palacsintatészta? - Kérdeztem tétován, nem voltam biztos benne, mert ahhoz túl kakaós volt.

- Kakaós palacsintának készült, de Ed barátod nem boldogul túl jól a habverővel - mutatott rá az előtte álló fiúra, aki csak mosolyogva vállat vont. Nem is értem, mit gondoltam róla... sosem mozdulna rá a barátnőmre, bár, hogy mit keresett itt, arról fogalmam sem volt. Miután eltakarítottuk a konyhában keletkezett káoszt, Amy nekiállt egy újabb adag készítésének, mi ketten viszont inkább tisztes távolságból figyeltük az eseményeket.

- A kakaót nem a végén kell beletenni? - Néztem értetlenül barátnőm sürgölődését, bár meg kell hagyni, nagyon úgy nézett ki, mint  aki tudja, mit csinál.

- Ez egy különleges recept! A régi palacsinta néha már uncsi, kell bele valami újítás!- Kacsintott ránk. Végül amíg én csevegtem barátommal, ő elkészítette az “Amy különleges specialitása” névre hallgató ebédet. Természetesen Ed már megint elhagyta kulcsát, ezért muszáj volt itt aludnia, de Niall erről nekem elfelejtett említést tenni, memóriája, akár egy aranyhalé, de hát én így szeretem. Örültem, hogy addig sem  volt egyedül barátőm ebben az üres lakásban.

- Hogy-hogy ilyen korán itthon vagy? Azt mondtad, csak a hétvégén tudtok hazajönni legközelebb - Tette le elém a sötétbarna csodát.

- El szeretnélek vinni valahová, egy igazi randira!- Kacsintottam rá kacéran, mire arcára pír kúszott. Szemében a csillogás elárulta, hogy vágyik erre a közös estére. Előre elterveztem az egész estét: vacsora egy drága étteremben, zene, tánc, ajándék... Kinek ne tetszene?!

- Na jó, én akkor magatokra is hagylak titeket! Megjöttek az új kulcsaim - Billegtette meg telefonját előttünk  Ed, mire mi bólintottunk. Elkapta barátőm a derekánál és magához  húzva puszit nyomott az arcára. Bevallom, nem tetszett a jelenet, egy amolyan “ő az én csajom!” pillantást vetettem rá, mire ő csak nevetett és már el is tűnt az ajtó takarásában. Kérdőn néztem Amy-re, de ő csak vállat vont.

- Mit mondasz?

- Nagyon szívesen elmegyek veled!