6. fejezet - Ugyan már! Vesd be magad!

Sziasztok! Megjött a következő fejezet!!!! Nagyon-nagyon köszönjük a pipákat, a kommenteket, az 1450 oldalmegjelenítést, valamint a 9 rendszeres olvasót!! Nagyon jól esik, és erőt ad az íráshoz! Olvassátok élvezettel,

puszi: Pati és Zsó xxx

:.Amy.:

Úgy döntöttem, mivel ezen a héten a fiúk nagyon elfoglaltak és ezért nem fognak az One Direction házban aludni, így nekem sem volt dolgom, meglátogathatom Kittit az árvaházból és persze Chrissie nénit is. Harry hosszú csókot nyomott ajkaimra, majd integetve beszállt autójába. Hálás voltam neki, amiért volt ideje elhozni, mert csak két átszállással tudtam volna eljutni ide. Különös érzés kavargott a gyomromban; újra itt lenni, pedig csak két hete mentem el, de máris nagyon-nagyon hiányzott mindenki. Percekig csak álltam a hatalmas fehér épület előtt és kiélveztem minden percét. A korai napsütésben különös árnyékok táncoltak a ház falán, hála a hatalmas lombkoronájú fának, mely előtte díszelgett. Imádtam ezt a fát, gyerek koromban sokszor ültem ki a tövébe és órákon keresztül  olvastam, na meg hallgattam a madarak gyönyörű dalát. Táskám pántját megszorítva indultam felfelé a lépcsőn, egyenesen a két szárnyú ajtó felé. Mosolyogva löktem be az ajtót; belépve rögtön a lépcsőn ott ült Timoti. Amint meglátott, azonnal kiabálva a nyakamba ugrott; nagyon örültem ennek a meleg fogadtatásnak, megszorongattam, majd puszit nyomva a fejére tovább indultam. A konyha felé vettem az irányt, beköszöntem a konyhás néniknek, akik rögtön a legújabb receptjeikkel akartak lebombázni, amit én sikeresen hárítottam. Sajnos Chrissie néni még nem volt bent, így egyenesen barátnőm szobájába trappoltam. Mivel tanulószoba volt, mindenki a maga kis helyén, csendesen bújta a maga könyvét. Bekopogtam és halkan benyitottam, hátha éppen alszik; szokása volt tanuló szobában aludni, nem volt túl szorgalmas típus. A szoba nem változott semmit, mióta kiköltöztem: a falat különféle poszterek borították, az író asztalon hatalmas halmokba gyűltek a különféle könyvek és papírok. Természetesen ágyán ott díszelgett szőrös lila párnája, amit még az életénél is jobban szeretett. Szerencsémre éppen a ruháit rendezgette, amint meglátott, Timohoz hasonlóan a nyakamba ugrott, de akkorát lökött rajtam, hogy a padlón landoltam.

- Úgy hiányoztál! - visította még jobban megszorítva. - Mesélj! mindent! most!- Húzott fel a földről egyenesen a szobájába lökve. Majdnem átestem egy kisebb szennyes halmon, amit ő megszokott mozdulattal a szoba másik sarkába száműzött.

- Te is nagyon hiányoztál már nekem! - Mosolyogtam rá kedvesen, majd letelepedtem az ágy szélére, magamhoz szorítva párnáját. Elém tolta gurulós székét és várakozás teljesen bámulni kezdett.

- Hát... hol is kezdjem...?!- Tettem mutató ujjam számhoz. Kiöntöttem neki a szívem: elmeséltem mind a két hét történését, Harryt és a majdnem csókunk Louis-val, na meg a piálós partit, amit Niall kedvéért rögtönöztem. Természetesen megdorgált, amiért nem hívtam, de egy váll rántással túltette magát rajta. Figyelmesen hallgatta végig az egész sztorit, mire a végéhez értem, már mindketten az ágyon feküdtünk, egymás felé könyökölve.

- Dugtatok már?! - Húzta száját kéjes vigyorra, mire nekem a szavam is elakadt.

- Nem! Jézus! Kitti! - Hápogtam bambán barátnőmre, mióta lett ilyen perverz?

- Ugyan már, hiszen ő egy hatalmas sztár! Nem örülnél neki, ha egy ilyen tapasztalt fiúval veszítenéd el a szüzességed? - Ült fel törökülésbe nevetve. - Biztos nagy van neki! - Karmolt levegőbe vadmacskát imitálva, mire én csak szemem forgattam.

- Mi az, hogy tapasztalt?! De... de hát... ez nem! - Nyomtam fejem párnába tehetetlenül. Nem tudtam, mit mondjak és mi az, hogy tapasztalt? Bele sem merek gondolni, hány lánnyal volt már.

- Ugyan már! Vesd be magad! - szorította össze mellét csücsörítve, mire én nevetésben törtem ki. A fiókjához szaladt és turkálni kezdett.

- Pont ez kell neked - Emelt ki egy elég szemérmetlen darabot, a piros kis tangát, melyet nem takart anyag, csupán csipkék. Amilyen szűknek tűnt, egy csecsemőt sem lehetett volna beletuszkolni. Hozzám dobta egy ehhez hasonló melltartó keretében.

- Minek ez?! - Fogtam értetlenkedve kezembe a bugyit.

- El fogod csábítani! - Pördült meg tengelye körül. Elképedve néztem rá, majd a fehérneműre. Biztos voltam benne, hogy én ezt nem veszem fel, hát még hogy ebben parádézzak Harry előtt! Ki is nevetne...

- Fel sem tudnám tuszkolni magamra! - Rengeteg győzködés után sikerült rávennie, hogy próbáljam fel. Végül igaza volt: belefértem és furcsa mód a tükör előtt pózolva magamnak is megtetszettem. Az ajtó nyikordulására kaptam fel fejem, melyen Cameron dugja be a fejét engem bámulva, mire én fülig pirulva próbáltam elrejteni csupaszon maradt testrészeim. Zavartalanul bejött és leült az ágyra.

- Hűű Amy! Ha nem lennék meleg, komolyan irtóra bejönnél! Dögös ez a fehérnemű!- Bólogat elégedetten, mire én csak magamra kapom ruháim. Évek óta tudtuk, hogy Cameron meleg, én és Kitti voltunk a legjobb barátai, mióta az eszemet tudom együtt játszottunk főzőcskéset na meg ehhez hasonló lányos játékokat. Tíz éves koráig szentül hittem, hogy ő egy lány.

- Köszi Cam!- Borzoltam össze szőke tincseit.

- Kit kell elcsábítani? - Mosolyodott el, de barátom neve hallatán azonnal lefagyott előbbi széles vigyora. Konzultáltunk, még neki is bejött, amit nem csodáltam, hisz annyira angyali arca volt, hogy én magam sem hittem, hogy az enyém. Az egész napot végigbeszéltük, na meg egy találkozót is megdumáltunk a plázába. Meg akartak nézni egy filmet és én is nagyon jó ötlenek tartottam, hogy végre kimozdulok, hisz hetek óta csak a házban kuksolok, bár nem töltöm az időm feleslegesen. Végül rávette,k hogy tartsunk Harryvel egy kis éjszakai partit; mellékeltek nekem egy kotont is, melyet csak rákvörös arccal tudtam elvenni meleg barátomtól. .Chrissie néni is megjött időközben, és felajánlotta, hogy nyugodtan aludjak itt, amit én nagyon szívesen vettem; tarthattunk egy “csajos” estét mi hárman. Leugrottunk a közeli kis pizzázóba, mert nem akartunk kivételesen árvaházi menüt enni. Rengeteget nevettünk és nosztalgiáztunk, hogy mennyiszer átvertük kedves nevelőnőnk. Reggel korán indultam haza, mivel aludni is akartam valamicskét, ami este sajnos nem jött össze.

- Kicsit túl könnyen egymásra találtatok...- Morfondírozott Cam, miközben kikísért. Volt abban valami, amit mondott, hisz minden zökkenő mentesen ment. Aggódtam a mondás miatt: “Könnyen jött, könnyen ment”. Puszit nyomtam arcára, majd intettem, hogy ne aggódjon; próbáltam magamat is meggyőzni ugyanerről, több-kevesebb sikerrel. Magához húzott és átölelt.

- Ha nem a fúkra buknék, akkor te kellenél nekem - nevetett fel azzal a bájos csilingelő nevetésével, amit mindig is úgy imádtam - Ha átvág, megverem! - Engedett el szorításából. Tőle üres fenyegetésnek tűnt a maga 170cm-ével és 65 kilójával. Felnevettem és intettem, majd elindultam a ház felé. Végig úgy éreztem, figyelnek de azzal nyugtattam magam, hogy biztos csak üldözési mániám van. Ez a kellemetlen érzés nem lett jobb akkor sem, amikor felszálltam a buszra, főleg, hogy egy jól megtermett, elég gyanús férfi is követett. Mire hazaértem, már szinte rohantam. Idegességemben a zárba sem tudtam berakni rendesen a kulcsot. Percekig vacakoltam, mire kattant az ajtó, jelezve, hogy szabad a bejárás. Belül berigliztem, majd ledobtam táskám és én magam is ledőltem kanapéra. Nem volt erőm felkelni, csak engedtem lecsukódni egyre nehezülő szemhéjam, míg végül elnyomott az álom.