5. fejezet - Utálkozók?! Ugyan, kérlek...

Sziasztok!!! Itt is van a következő, immár 5. fejezet. Pati nagyon kitett magáért, nekem nagyon tetszik. Reméljük, a ti tetszéseteket is elnyeri!

Még valamit! Nagyon-nagyon köszönjük a több, mint 1200 látogatót, aki ezalatt a picit több, mint egy hónap alatt időt szántak arra, hogy elolvassák barátnőm írásait, valamint a 8 rendszeres követöt, akik minden új részt figyelemmel követnek! Igazán hálásak vagyunk érte, mégegyszer köszönjük!

Puszi: Pati és Zsó

:.Amy.:

Gyomorideggel ültem le a gép elé, Harry maga felé fordította a kamerát és köszönt a rajongóknak. Beszélgetett egy ideig velük és még pár kérdésre is válaszolt. Nem bírtam sokáig ülve maradni, kellett kezdenem magammal valamit, hogy mit mondjak, azt még azóta sem sikerült kitalálnom. Felhúztam térdeim és úgy lestem barátomat, nem tudtam betelni a látványával: ahogy néha akár csak egy másodpercre is elmosolyodott, én majdnem kiugrottam a bőrömből. Megszokott mozdulattal borzolta össze göndör tincseit, majd eltűrte szeméből, össze dörzsölte kezét majd odavont magához, hogy én is benne legyek a képben.

- Hát, kedves lányok, fiúk, ő az új barátnőm: Amanda!! - Nyomott puszit arcomra jelezve, hogy komolyan gondolja. Én szégyenlősen integettem a kamerába, mire vagy 500 válasz érkezett. Sokan gratuláltak Harrynek és sok szerencsét kívántak nekünk, voltak akik dícsértek minket és sajnos olyanok is, akik már le is írták a kapcsolatunkat. Nem érdekeletek az utálkozók, de azért fájt, hogy így beszélnek rólam úgy, hogy nem is ismernek. Órákon át ültünk, bohóckodtunk, válaszolgattunk a kérdésekre. Este átjött Elenor Louisért, mert együtt mentek mozizni. Nagyon kedves lánynak tűnt, rögtön úgy kezelt, mintha legjobb barátnők lennénk. Nagy puszit nyomva az arcomra útnak indultak. A ház küszöbéről integettem nekik, majd visszamentem; furcsán kietlennek tűnt a ház a mindig vicces Louis nélkül. Niall a kanapén ült és váltogatta a csatornákat; láttam rajta, hogy morcos, amolyan “jobb ha nem jössz a közelembe”. Zayn viharzott ki a szobájából és felkapva bőrkabátját már kint is volt az ajtón. Hát itt mindenki eltűnik?! Végül is szombat van, nem csodálom, hogy ki akarnak kapcsolódni.  Ahogy bámultam a kanapén gubbasztó Niall-t, egyre inkább úgy éreztem, hogy beszélnem kell vele. Lassan a kanapéhoz sétálva letelepedtem mellé.

- Baj van? - Kérdeztem megsimogatva vállát, de ő csak az asztalon heverő levélre mutatott. Felkaptam és kihúztam a boríték tartalmát, egy levél volt benne.

"Kedves Niall Horen

Imádom a One directiont és minden számotok egyszerűen szuper! De tudod, hogy lehetne még jobb? Ha te nem lennél benne! Egyszerűen nem illesz bele a bandába: nincsen hangod és a kinézetedről ne is beszéljün. Ilyen fejjel örülj, ha nem ijednek meg tőled az utcán az emberek.  A fiúk is csak azért engedik, hogy a bandában maradj mert sajnálnak téged. Multkor is elbőgted magad a koncerten, mi vagy te, egy kislány? Totál idegesítő....

Egy kiherélt kakasnak is jobb hangja van a tiédnél és jobban jársz, ha nem égeted magad tovább azzal, hogy úgy próbálsz viselkedni, mint egy sztár. Nézz magadra! Minden képedet agyon kell retusálni! Pedig jobb lenne, ha egyszerűen eltüntetnének.....

Ezzel csak neked akarok jót! Remélem megfogadod a tanácsom!

                                                                                                          Xoxo: Egy igazmondó

           U.I.: Üzenem a fiúknak ,hogy nagyon szeretem őket!"

 Ahogy  olvastam, egyre idegesebb lettem; a végét már alig tudtam befejezni. Éreztem, hogy minden vér az arcomba tódul és a kezem fájdalamsan ökölbe szorul a lapon. Szorosan tartva a levelet indultam el Zayn szobája felé.

:.Niall.:

Megszoktam, hogy én vagyok a leginkább kedvelt a bandából és azért fájt ez a level, mert úgy éreztem, igaz. Olyan ürességet éreztem, mint még soha, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy kilépek a fiúk tiltakozása ellenére. Mikor elkezdtük nem hittem volna, hogy így ki leszek nézve. Sokszor írtak fájó dolgokat Twitteren, de hogy a saját házamban is - ahová pihenni jönnék - ez fogad, sok volt ez nekem.  Ahogy Amy olvasta a levelet,  az arca kifejezéstelen maradt. Talán ő is igazat adott a lányak, aki ezt írta...... Szemem könnyek szúrták, úgy éreztem, nem tudom visszatartani, nem értettem miért kell az embereknek ilyeneket írniuk nekem; a fiúk sokszor hajtogatták, hogy ne foglakozzak az ilyenekkel, de kire hallgassak, ha nem a "rajongókra"? Amy-re sandítottam, aki görcsösen gyűrögette a lap szélét, még a Tv fényében is láttam, hogy az arca pár árnyalattal vörösöbb let, mint egy robbanásra kész bomba, de csak felállt és elindult a folyosó felé. Nem tudtam mire vélni reakcióját, ezért csak hosszan bámultam utána. Pár perc múlva ismét előttem állt egy halvány mosolyal az arcán. Kezében tartva a levelet és egy üveget, amit nem értettem. Karon ragadva rohantunk,  mármint ő futott, én meg botladoztam mögötte fel a tetőre. Fent nekilökött a tető szélének és lecsavarta az üveg kupakját, ekkor tudtam csak kivenni a Jack Daniel's feliratot. Nagyokat kortyolt, majd felém nyújtotta, de én csak megráztam a fejem, jelezve, hogy nem kérek. Nem sokat számított, kérek- e vagy nem, mivel kezembe nyomva ösztönzött az ivásra.

- Most kipróbálod az Amanda féle depikezelést! - Nevetett felém mutatva a levelet. Tudod mit, miért ne?! Hosszakat kortyoltam az erős italból, mely végig marta torkom.  Amy elégedten bólintott, majd megfogta a papírt és egy öngyújtót előhúzva zsebéből kihajolt a tető szélére és meggyújtotta.

- Hülye picsaaaaaaaaa!! - Ordította torka szakadtából, mire én könnyek között felnevettem. - Mit tudsz te? Te luvnya! - Mintha magától Londontól kérdezte volna. Elengedte a már majdnem teljesen elégett papírt majd engem is odahúzott magához újabb kortyokat húzva le italából - Te jössz, Horan Bátyó! - Vert hátba, amitől én csak még jobban nevettem.

- Igenis érek annyit, mint bárki más! – Üvöltöttem, ahogy torkomon kifért. Addig álltunk a tető szélén, amíg ki nem adtam magamból mindent. Üvöltöttünk, sírtunk és nevettünk; nagyon megkedveltem ezt a szeleburdi lánykát. A végén a torkom már alig bírta, jobban kifáradtam, mint egy-egy koncert után.Végül már csak a csillagokat bámultuk totál részegen fetrengve a tetőn.

- Honnan volt a pia?- Kérdeztem leküzve hányingerem.

- Zayn-é, ő tipikusan az a fajta, aki mindig tart magánál egy üveget- Nevetett fel.

- Zárt körü a parti? - Hallottunk egy hangot a hátunk mogul, mire Harry-t és Liam-et pillantottam meg egy-egy üveggel a kezükben. Felpattantam és barátom nyakába vetettem magma, halkan  fülébe súgtam:

- Annyira jó csajt találtál magadnak, ha nem vigyázol, még lecsapom a kezdről! - Nevettem majd rákacsintva elvettem az übeg Jim Bim-et. A fiúkkal még beszélgettünk és elhíreszteltem nekik, hogy új pszihológusunk van, aki igazán megérdemel egy jó nagy adag fizetésemelést.

:.Amy.:

Nagyon örültem, hogy tudtam segíteni Niall-ön; nem tudom, mit csináltam volna, ha nem találom meg Zayn-nél azt az üveg Jack Daniel's-t, de hát én egy nagyon szerencsés kislány vagyok, tudom jól. A fiúkkal a kertben folytattuk tovább a built; Liam felhíta Andy-t és még pár barátját, Harry is hívta Ed-et, azt mondta, már meg akar ismerni, én, mint aranyos, kedves és nagyon részeg lány felhívtam pár barátnőmet, hogy dobják fel Niall kedvét. A buli többi részére nem nagyon emlékszem, csak képek maradtak meg, ahogy Ed gitározik és egy sörös üveggel a kezében énekel a kanapén. Niall, ahogy egyszerre mind a két barátnőmet fűzi – úgy gondoltam, erre az estére megérdemel ennyit - Liam halk szidásai, hogy tönkretesszük a bútorokat.  Ahogy vihogva énekeljük a fiúk dalait. Harry és én, ahogy már szinte egy emberként állunk az egyik eldugodt sarokban.  A forró érintések, csókok az ajkamon és az a kellemes borzongás a gerincem mentén.

Ahogy ránk talált a reggel, együtt Harry, Liam, Andy, Ed na meg az ideiglenes barátnője, Candy és én ott feküdtünk kicsit másnaposan, kicsit még részegen a trambulinon hálózsákokba csavarva életem legszebb estéje után.