2012. november 19., hétfő

4. fejezet - Az én boldogító "Igen"-em


Sziasztok! Itt van egy újabb fejezet, reméljük, mindenkinek elnyeri tetszését!!! Jó olvasást, aztán, ha időtök engedi, megereszthettek pár kommentet is.... :)
Puszi: Pati és Zsó 

:.Amy.:

Harry-vel csak hajnalban búcsúztunk el egymástól, onnan még vagy egy órán keresztül nem tudtam elaludni, úgy zakatolt a szívem. Benne véltem felfedezni a tökéletes partnert: kedves volt és odaadó, mellette úgy éreztem, nem haladhatunk elég gyorsan. Kacér volt, de nem kényszerített semmire, amit ne akartam volna és ez mindennél jobban tetszett benne.
Reggel szokásomhoz híven 8 órakor már felkeltem. Nem éreztem magam fáradtnak, újdonsült barátom gondolata mindig feldobott. A fiúknak hűlt helye volt a lakásban, egyedül Liam ült egy tál müzlivel a konyha asztalnál. Jó reggelt kívántam neki, mire ő csak kedvesen bólintott. A hűtőben csak pár tál beazonosíthatatlan étel volt, meg egy doboz tej. Én is a müzli mellett döntöttem, miután elővettem egy kanalat ,helyet foglaltam Liam mellett.
-Le kéne menni a boltba venni valami ehetőt- jegyeztem meg neki.
- Lekísérlek, ha gondolod, ma úgyis csak 1 órakor megyünk el, a fiúk meg úgysem kelnek fel 11 előtt- Emelte elgondolkodva szájához villáját.
-Az nagyon jó lenne - Bólintottam - Te komolyan villával eszed a müzlit?! Van ám kanál is elmosva- Értetlenkedtem és már álltam volna fel, hogy hozzak neki egyet, mire mosolyogva visszahúzott.
- Nem igazán szeretem a kanalakat - Vont vállat.
- Értem... Egyszer meg kell tanítanod a müzli villával evésének művészetét! - Emeletem magasba kanalam, mire ő csak nevetett.
Liammel egy élmény volt vásárolni. A közeli közért mellett döntöttünk, mert egyikünknek sem volt kedve kocsikázni. Úgy gondoltam, megpróbálok valami egészségeset is beléjük tuszkolni, elvégre ilyen fiatal fiúknak nem szabad csak azt a sok gyorséttermi szemetet ennie. Vettünk narancsot, almát, salátát és mivel új információim szerint Louis szereti a répát, vettem párat.
- Mit szólnál hozzá, ha ebédre brassóit csinálnék borsóval?
-Jó ötlet! De akkor vegyünk ilyet, amiben bébi répa is van! - Hajolt a hűtőbe, hogy elérje kiszemeltjét. Reggelire valót is vettünk bőven, hogy a fiúk ne éhezzenek, ha felkelnek.
Nevetgélve sétáltunk egész hazáig, Liam egy igazi úriember volt,  nagyon jól éreztem magam a társaságában. A házba érve Zayn-t pillantottam meg, ahogy egy szál alsógatyában ácsorog a hűtő előtt.
-Zayn! Legyél tekintettel Amy-re is! - Kiáltott fel mellettem álló fiú.
-Ugyan már, úgysem fog ennél szebbet látni! - Mutatott végig kidolgozott testén, most sikerült csak felfedeznem, mennyi tattooja is volt valójában. Megforgattam szemem és amilyen lazán csak tudtam, válaszoltam.
- Hagyd csak Liam. - Mosolyogtam rá - Ja és Zayn: láttam már jobbat is!  -tettem pultra szatyraim. Liam nevetésben tört ki, mire Zayn egy dühös pillantással jelezte nem tetszését.
- Mi ez a ricsaj hajnalok hajnalán?! - A hang irányába kaptam fejem. Mit ne mondjak, nem kellett volna: harry állt az ajtóbna anyaszült meztelenül. Fülig pirulva álltam és leesett állal bámultam a fiúra, akinek kellett vagy 2 perc, mire felfogta mi van és visszasszézott szobájába.
- De az zavar!!- Kacagott fel Zayn, majd zavartalanul turkált tovább a szatyorban. Kedvem támadt seggbe rúgni - Pedig ő a pasid... nem pedig én! - csóválta meg fejét.- Bagett?? Nekem?!- Álmélkodott magához szorítva az ételt, mire én csak bólogattam. Néha ledöbbentett a hirtelen hangulat változásaival. - Mégis csak lehet esély rá, hogy mi barátok legyünk törpe! - Borzolta össze hajam a sütőhöz lépve.
-Nem is vagyok kicsi! - kezdtem volna bele tiltakozásomba, de ők rám sem bagóztak: jobban lefoglalta őket, hogy beindítsák a sütőt. Nevetve léptem Zayn mellé benyomkodva megfelelő gombokat, mire ő csak értetlenül nézett rám. Két kart éreztem nyakam köré fonódni, ijedtemben köpni-nyelni sem tudtam, a szőkeség hatalmas puszit nyomva arcomra szorított magához, mire én csak felnevettem.
-Hoztál nekem fagyit! - Nézett rám kiskutya szemekkel, majd ismét megölelt.
-Bugett!- mutatott sütőre Zayn, majd összepacsizott Niallal. Liamre pillantottam, aki végtelen kedvességgel az arcán nézte a két sütőre tapadt fiút.
-Paul hív!- Rontott be Harry a konyhába immár felöltözve, a kihangosított telefont letette az asztalra, majd odalépve hozzám zavartalanul megcsókolt, gyengéden eltoltam magamtól és zavartan lesütöttem szemeim. Nem volt ellenemre a csók, csak túl nagy volt a közönség, de ezzel barátom is tisztában volt. Fiúk!! Ez amolyan "ő az enyém" csók?! Így akar játszani ? Legyen. Hajába túrva húztam közel magamhoz még egy csókra. Puha ajkai az enyémre tapadtak egy pillanatra megszakította csókunkat, hogy rám villantsa azt a tökéletes féloldalas mosolyát, ami nekem már hetek óta a világ legtökéletesebb mosolya volt.
- Ki az a nőcske az újságban?Fiúk! Engem nem érdekel, kivel kavartok, de nincs szükségünk még több pletykára! - Törte meg Paul a közénk beállt csendet. Harry smaragdzöld szeme aggódóan villant felém, majd  a telefonra, majd lassan eltolt magától, közelebb lépve kis készülékhez.
- Ő Amanda, az én kedves és idióta...- Habozott egy kicsit. Tüdőmből kiszökött minden levegő, ahogy felém fordult. Szemében tükröződött minden érzelme, én csak álltam ott szóhoz sem jutottam, lábam földbe gyökerezett. Hosszú óráknak tűnt, mire újra megszólalt. - Lennél a barátnőm? - Fogta meg kezem lassan és gyengéden, mire én könnyekkel a szememben nyaka köré fontam karjaim és halkan a fülébe súgtam az én boldogító “Igen”-em. - Ő az én barátnőm!- Jelentette ki büszkeséggel a hangjában.
- Na, nekem mára ennyi elég a csöpögésből!- jelentette ki Zayn, majd bagettel megpakolt táljával visszaindult szobájába.
- Rendben van! De ma csinálj minimum egy Twitcam-ot és jelentsd be! Nem szeretném, hogy ebből baj legyen! - Mondta Paul, majd sok szerencsét kívánva letette. 

2 megjegyzés:

  1. Hát ez fantasztikus!!!!! Abba ne merjétek hagyni,mert én megrugdoslak titeket akkor!!! :D

    VálaszTörlés
  2. :D Dehát én nem is csinálok semmit!! XD Pati müvésznö írja az egészet! :D én csak a kukoriccákat javítom ki :DD

    VálaszTörlés