3. fejezet - Csók?!

Sziasztok! Meghoztuk a következő részt, ami immár a 3. Remélem, tetszik a sztori, mert nekem nagyon! *-*

Komizzatok, ha kedvetek tartja, és ajánlom, hogy tartsa! :D

Puszi: Zsó (szerki) és Pati (írónő)

:.Amy.:

Nem tudtam szabadulni Lou szorításából. Szorosan összepréseltem ajkaim és vártam az elkerülhetetlent. Igazából semmi bajom nem volt Louis-val, egy helyes és kedves fiú volt, de hogy az első csókomat egy félálomban lévő fiútól kapjam, aki ráadásul nem is szeret... Sok volt ez nekem.

Valami nedveset éreztem az ajkaimon. Tágra nyitottam a szemeim, de nem az a látvány fogadott, amit elképzeltem: Lou tengerkék szemei az én érzéseimet tükrözték vissza: Megdöbbenést és értetlenséget. Harry keze választott csak el ajkaitól,  látszólag az utolsó pillanatban jött, mivel érdekes testhelyzetben lógott át a kanapé felénk eső részére, úgy fogta megdöbbent barátom száját. 

-A csípőm! - nyögött fel hátradőlve az előttem ülő fiú. -Ó Jézusom, annyira sajnálom Amy! Azt hittem, Eleanor vagy! - mentegetőzött, de tőlem csak egy megkönnyebbült sóhajra telt.

-Lefekszem. - jelentem ki, mire a fiúk csak bólintottak.

Szobámba érve rögtön felkaptam a törölközőm és már a fürdőben is voltam. Nagyon jól esett lezuhanyozni, hiszen egy fárasztó napot tudtam magam mögött. Fejemre csavartam törölközőmet és magamra kaptam hálóingem. A TV-ben valami idióta szappanopera ment, de arra jó volt, hogy lekösse a figyelmemet. Fáradtan dőltem az ágyamra. Fél álomban kopogást hallottam, de annyiban hagytam. Biztos csak álmodok.

-Gyere! - nyögtem fel a második kopogásnál. Lou dugta be a fejét az ajtón.

-Sajnálom, ugye nem keltettelek fel? - toporzékolt még mindig az ajtóban állva. 

-Nem! Ne aggódj. - mosolyogtam rá kedvesen. - Gyere csak be, végül is ez a ti házatok.

-Mostantól egy ugyanúgy a te házad is, mint a miénk. - nyomott kezembe egy bögre teát, majd leült a fotelba.

-Én tényleg nagyon sajnálom a mait! Harold barátom megölne, ha emiatt elmennél! - nézett rám aggodalmasan, mire én felnevettem.

-Emiatt nem kell aggódnia! Egy árvaházban nőttem fel, kevés dolog van, amit nem tudnék kezelni! - nyugtattam meg. 

-Ezt jó hallani! - állt fel - Jó éjszakát, és még egyszer bocsánat a viselkedésem miatt! Csak el ne mondd Eleanor-nak! - borzolta össze a hajam, majd kiment.

-Jóéjt!- szóltam utána, bár már csak a csukott ajtónak beszéltem.  

Az órámra pillantva meglepődve vettem tudomásul, hogy még csak 9 óra, de úgy döntöttem, megpróbálok aludni, hiszen elég fárasztó napom volt. Gondolataimba merülve terültem el a hatalmas franciaágyon, és akármin gondolkodtam, gondolat menetem vége mindig Harry lett. Megmosolyogtatott a gondolat, hogy talán megtetszett az a kis dilis. Nem akartam áltatni magam, hiszen alig egy hete, hogy megismertem. Vajon létezik első látásra szerelem? Magamnak sem akartam bevallani, hisz nem egy lány borul epekedve a lábaihoz - amit  azért nem értek, mert nem is ismerik.

Hamar elnyomott az álom, legalábbis én úgy éreztem. Álmomban kislány voltam, és a szüleim elvittek az állatkertbe. Remek volt újraélni azt a tökéletes napot. 

 Halk gitárszót hallottam, mellette énekelt valaki, de nem tudtam kivenni, hogy ki és mit, azt hittem, csak álmodom, így csukott szemmel fordultam meg és próbáltam visszaaludni, de valami keménybe ütköztem. Félálomban próbáltam kitapintani, mi az. Lassan megemeltem a pilláim, érdekelt, mit hagytam az ágyamon. 

-Boldog szülinapot!! - énekelte a mellettem fekvő Harry. Körülnézve megpillantottam Niallt, aki egy gyönyörű fekete gitáron játszotta a Happy Birthday dallamát. Liam az ágyam végében ült pár tállal a kezében,  Louis és Zayn pedig egy hatalmas tortát tartott a kezében, a raja lévő gyertyák fénye világított csak a szobában kellemes félhomályba borítva engem és az 5 kedves fiút.

-Ömm... Amy, én élvezem a helyzetet, félre ne értsd, de tudod te, hol matatsz? - kacsintott rám Hazz. Rákvörösen kaptam el a kezem a mellettem fekvő fiú bizonyos kényes testrészéről, mire mindenki felnevetett.

Bekönnyeztem, hiszen nem szoktam meg, hogy ennyire kedvesek velem, percekig szóhoz sem jutottam, csak próbáltam visszatartani könnyeim. 

-Gyerünk, fújd el! - Mosolygott rám kedvesen Lou felém tolva a gyönyörű halvány rózsaszín tortát, melyet  gyöngyök díszítettek. Hatalmas levegőt véve fújtam el mind a 18 gyertyát.

-Kívánj valamit! - lelkesedett Niall. Az ágyamon ülve elgondolkodva pillantottam az előttem lévő gyönyörű tortára.

-Nekem már mindenem megvan. - mosolyogtam rá a fiúkra, akik viszonozták a gesztusom. Liam felkapcsolta a villanyt, míg Zayn mindenkinek a tányérjára rakott egy - egy szelet tortát, én még mindig meg voltam hatódva a fiúk kedvességétől. Harry még isteni finom muffint is sütött. A maradékot kedves pici szőkeség mind magába tömte. Embert én nem láttam még ennyit enni.

:.Harry.:

Amy nagyon kedves volt és láttam a fiúkon, hogy ők is megszerették, aminek nagyon örültem. Nem lehetett nem szeretni: Kicsi volt és végtelenül kedves,  sőt, néha azon kaptuk, hogy már-már úgy viselkedik, mint az anyukánk, például mikor letörölte Niall barátom arcáról a torta maradványait. Talán ezért kedveltük meg mind, hisz csak nagyon ritkán láthatjuk a családunkat és jól esett, hogy valaki törődik velünk. Mellette még Zayn is gyereknek tűnt, pedig idősebb volt. Amy szobájában a kis kör asztalhoz ültünk le enni. Természetesen Niall ette meg a torta felét. Máris györcsben volt a gyomrom, megkértem a fiúkat, hogy hagyjanak egyedül Amy-vel. Az a gyönyörű ajka.... Kínzott a gondolat, hogy nem érinthetem meg akkor és ott, ahol és amikor én akarom. Liam-mel csúnyán össze is vesztem miatta a stúdióban, hiszen ő is megkedvelte, és nem akarja, hogy csak kihasználjam. Ezt a mondatát én természetesen sértésnek vettem. Ezt többnek érzem szimpla testi vágynál. Barátaim kérésemnek eleget téve egy óra múlva már a szobájukban ültek. Liam kifelé menet egy figyelmeztető pillantást vetett rám, majd eltűnt az ajtó takarásában. 

-Nos, ketten maradtunk - vigyorodtam el kajánul.

-Ó, igen? És mit tervezel? - kúszott közelebb hozzám, amit meglehetősen jó előjelnek vettem. Orromba kúszott málnás parfümjének illata, és különös bizsergés futott végig felfelé a gerincem mentén.

-Mit szólnál hozzá, ha kimennénk? - óvatosan kezembe vettem övéit és felhúztam a székről. Magabiztosan utánam húzva őt  indultam el a tetőre.

-Nem igazán szeretem a sötét helyeket  - suttogta a padlás feljárón állva.

-Ne félj. - suttogtam halkan. - Megvédelek! - Na jó, ez még szerintem is csöpögős volt, mert vállamba boxolva indult tovább.

-Nincs szükségem védelemre! - puffogott felmászva a tetőre vezető létrára. Halkan felnevettem, majd belecsíptem az előttem mászó lányka fenekébe, mire ő csak még jobban felkapta a vizet. Felérve a tetőre megtorpant.

-Gyönyörű! - suttogta a csillagokat kémlelve. - Ott egy hulló csillag! Kívánj valamit! - ugrándozott.

Lehunyt szemmel megfogtam a kezét.

-Szerinted teljesül? - mosolyogtam rá féloldalasan, mire ő csak egy bólintással válaszolt.

Ajkaim lassan az övéhez érintettem. Válaszra várva idegesen toporogtam. Lassan kinyitotta szemeit, édesen mosolyogva túrt bele hajamba, majd megcsókolt. Olyan mélyen és édesen, ahogy eddig még senki. Vágyakat keltve, többet ígérve csókolóztunk a csillagos ég alatt.

-Megölsz - morogtam két csók között. Csípőm övéhez nyomva válaszul csak zavartan nevetett, nem tudtam elhinni többé, hogy olyan ártatlan, mint amilyennek látszik. Ez egyszerre dühített és ébresztett bennem kérdéseket.

Hajnalig a tetőn voltunk: Rendkívül jó társaság volt, annyit nevettünk, hogy megfájdult a hasam. Mesélt a szüleiről és az árvaházi életéről, és megígérte, hogy gitározik nekem, ha cserébe éneklek neki. Én is meséltem neki a szüleimről és Gemma-ról, elmeséltem, hogy először nem jöttem ki Zayn-nel és, hogy kezdetekben Lou volt a leghallgatagabb. Érdeklődve hallgatta végig még a legunalmasabb történeteim is. 4 körül másztunk le a tetőről, és csak azután engedtem be a szobájába, miután megkaptam a kiérdemelt "Jó éjt csókomat".