2. fejezet - Rossz a házszám?

Meghoztuk a második részt! Reméljük, tetszeni fog mindenkinek! jó olvasást, és előre is kellemes halooween-t mindenkinek! :D A drága írónő azt üzeni, hogy komizzatok!! :D

Puszi: Zsó( szerk.), Pati(írónő)

:.Amy.:

Miután a fiúk hazafuvaroztak, ideges lettem. Hogy én 5 idegen fiúval lakjak együtt??!! Próbáltam magam megnyugtatni, hogy csak dolgozni fogok. A fiúk nagyon kedvesek voltak velem a Nando´s-ban, de mi van, ha nem is ilyenek valójában? Hiszen a sztárok világa nem csak hírnév és ragyogás! Belegondolva már nem is tűnt olyan jó ötletnek ez az egész...

A hét gyorsabban telt, mint szerettem volna. Mindenkitől elköszöntem és összepakoltam. Megígértem a többieknek, hogy meglátogatom őket amilyen gyakran csak tudom. 

Nem volt sok időm az indulásig, már mindent összepakoltam. Harry felajánlotta, hogy elfuvaroz, de nem fogadtam el. Halk kopogásra lettem figyelmes.

-Gyere csak! - szóltam az ajtó felé fordulva.

-Szia Törpilla! - mosolygott az ajtóban álló napszemüveges fiú.

-Úgy nézel ki, mint egy rosszul öltözött kém - nevettem el magam Harry kinézetén. Nevetségesen festett abban a hosszú ballonkabátban és kalapban. -Mondtam, hogy nem kell értem jönnöd! - próbáltam mérgesen nézni, bár tetszett a gesztus. - És miért vagyok Törpilla? - böktem meg kérdőn a mellkasát. Édesen felnevetett.

-Mert aranyos vagy, és kicsi. - Vette a tenyerébe az arcom. Nem ellenkeztem, hanem csak mélyen belenéztem abba a smaragdszínü szempárba.

-Ha már Őfelsége eljött értem, segíthet is cipekedni. - próbáltam terelni a témát. Elengedte az arcom, majd felnevetett. Felkaptam a sprottáskám, melybe a ruháimat pakoltam, de Haz azonnal kivette a kezemből, így nekem csak a görkorcsolyám maradt.

-Majd fordulunk még egyet a többi cuccodért. - Nyitotta ki előttem az ajtót.

-Nincs több. - Vontam válat, mire Harry elképedve fordult felém.

-Érdekes lány vagy te Törpilla! - csóválta a fejét.

-Érdekesebb, mint hinnéd! - kacsintottam rá.

Mosolyogva követtem őt a kocsijáig, betettük a korcsolyát. 

Christi néninek nem volt ellenére, hogy egy napal a születésnapom előtt költözök ki, feltéve, hogy jó helyet találtam magamnak. Megdorgált, amiért elkéstem, de azt mondta, hogy mindenben számíthatok rá. Jól esett ezt hallani. 

Harryvel kellemesen elbeszélgettünk, bár furcsálltam, hogy tudott rám időt szakítani, de erre ő csak annyit mondott, hogy "Arra van időd amire szakítasz." Közben halk mordulással kelt életre alattunk a kocsi. Hazza autója gyönyörü volt: Egy hollófekete színü Range Rover. Hatalmas volt, és tágas, egyből beleszerettem.

-Elképesztő ez a kocsi! - lelkendeztem, mire ő csak elégedetten bólogatott. Néha észrevettem rajta a berögződést, hogy mindenre reagálnia kell. Fájt, amikor magára erőltette a mosolyt, és meg akartam mondani neki, hogy ez nálam felesleges, de végül nem szóltam...

Lefékeztünk egy hatalmas fehér ház előtt. Elképedve álltam a csoda előtt, melynek mérete vetekedett az árvaházéval, pedig abban nem csak 5-en laktak...

Csak álltam szájtátva a hatalmas épület előtt, nem akartam hinni a szememnek, és bele sem mertem gondolni. London egyik legjobb környékén egy ekkora ház!!

-Ne csak állj ott, mejünk be! - Mosolygott bárórítóan göndör barátom.

-Örülünk, hogy mostantól ön lát el minket! - Nyitott ajtót Louis egy meghaljás kíséretében. Biccentettem, de ahogy beléptem, lefagyott a mosoly az arcomról. Egy hatalmas szoba volt, talán a nappali, a földön szétszórt ruhák hevertek teljesen beborítva a bútorokat, az asztalon pizzásdoboz, benne beazonosíthatatlan maradékkal, a szagokról már nem is beszélve. Mint egy oroszlán barlangjában: Romlott dolgok, és oroszlánszag. Elborzadva figyeltem a szobát. Louis és Harry próbáltak beljebb invitálni, de lábaim nem mozdultak. 

-Csak a te kedvedért rendet raktunk - jött elő az egyik szobából Niall egy nagy füsfelhö és némi égett szag kíséretében. - És még kaját is csináltam! - Mosolygott elégedetten magával. Mind a hárman ram pillantottak, majd egymásra.

-Valami baj van? - kérdezte Lou aggódva.

-Baj?? Baj?? Hogy tudtok ilyen mocsokban élni? -Sipítoztam, mire ők csak nevettek.

-Mennünk kell - szólt ki Zayn az egyik szobából. Mind egyetértően bólintottal. Haz még megmutatta a szobám. Elképedtem, hiszen egy hatalmas és gyönyörű szoba volt.

-Sajnálom, mennünk kell, de vacsira itthon vagyunk! -ígérte meg, majd magamra hagyott a hatalmas szobában. Kipakoltam a szekrényembe, majd nekiláttam rendet rakni: Kimostam a fiúk összes ruháját, amíg ment a mosás, eltakarítottam és elmosogattam. a Niall által használt edényeket is. Amit főzésnek nevezett, az egy odaégett rántotta volt... Belegondoltam abba is, hogy csak kupit akart csinálni, de nem tűnik olyan fiúnak. 

Megszoktam már az árvaházban, hogy én pakolok a fiúk után. Jobban megnézve nem is voltak koszosak, inkább csak rendetlenek. 

A délután gyorsan eltelt, még arra is volt időm, hogy vacsorát főzzek. A bolognai spagettire esett a választásom, mivel finom volt és egyszerű. Csak remélni tudtam, hogy szeretik. Kitárta a nappaliban lévő két hatalmas ablakot. Innen fentről elképesztő kilátás nyílt Londonra. Egyszerűen imádtam ez a várost, olyan régiesen gyönyörű volt és a hatalmas, díszes épületek, a macskaköves járdák maguk voltak a Történelem. 

Hatalmas zsivajjal rontottak be a fiúk az ajtón, de mindenki meg is torpant a bejáratnál és elképedve nézett körbe.

-Rossz a házszám? - Szólalt meg végül Zayn.

-Nem emlékszem erre a helyre! - álmélkodott Liam.

-Mi ez? Remek illata van! - Ugrándozott Niall.

-Bolognai spagetti-Intettem a konyha felé - Egyetek, ha éhesek vagytok! - Mosolyogtam rájuk kedvesen, mire mind az ötük szeme felcsillant,majd egy szempillantás alatt a konyhában termettek és rávetették magukat az ételre. "Jó étvágyat! kívántam nekik, és a szobám felé vettem az irányt.

:.Harry.:

Furcsállottam, hogy Amy nem eszik velünk, de ne volt erőm kérdezősködni.A mai próba és az iterjúk sokat kivettek belőlem. Isteni volt, amit csinált, és anyukám főztjére emlékeztetett. 

Liam filmet akart nézni, én támogattam az ötletet, Zayn pedig annak ellenére, hogy eleinte ellene volt annak, hogy Amy ideköltözzön, most azt javasolta, hogy menjek es vegyem rá a törpét is, hogy jöjjön. Talán észrevették, hogy tetszik nekem... vagy csak én látok bele sokat?

Vacsora után Niall kukoricát pattogtatott a filmhez, én pedig felmentem Törpillához. Meszokásból kopogás nélkül nyitottam be Amy ajtaján.

-Sajnálom! - kaptam észbe. Az ágyán ült és egy régi fényképet nézegetett. -Visszajöhetek később is! Csak a fiúk filmet akartak nézni és érdekelte őket, hogy jössz-e. - Magyarázkodtam, de ő mintha nem is hallana, csak bámulta tovább a fotót. Halkan becsuktam az ajtót, majd letelepedtem mellé az ágyra.

-Az anyukád? - kérdeztem a képre mutatva, amin egy 4 éves tölgyfabarna hajú kislány állt, hatalmas vigyorral az arcán egy gyönyörű, 30-as éveiben járó nő kezét fogva. Bólintott, majd felpattant és a képet gondosan az éjjeliszekrényére helyezte.

-Filmezzünk! - Jelentette ki egy hatalmas mosollyal, de szeme mindenről árulkodott, csak vidámságról nem. Annyiban hagytam a dolgot, nem akartam olyanba avatkozni, ami nem tartozik rám.

A többiek csak ránk vártak, úgy döntöttek, a legújabb Pókember filmet nézzük meg.

Lou, Zayn, Amy és én lefoglaltuk a kanapét, így Niall-nek és Liam-nek maradt a 2 fotel.

Peter még pókemberré sem változott, de Niall máris bealudt. Liam halkan súgott valamit Zayn-nek, mire ő felállt, kivette barátunk kezéből a pattogatott kukoricát és Louis-nak adta. Óvatosan, hogy fel ne keltse, ír bandatársunk lába és mellkasa alá nyúlt és már vitte is a hálószobája felé. Számomra teljesen megszokott volt ez a jelenet, de Amy kedves, gyengéd mosollyal az arcán nézte két távolodó barátom. Idővel mind szállingózni kezdtek, Liam a film közepe felé bóbiskolt el, de egy csatajelenetnél felébredt, és "jóéjszakát" kívánva a szobájába cammogott. Lou összegömböjödve aludt el a kanapén. Amy rettentően aranyos volt filmezés közben. Annyira beleélte magát, néha még szurkolt is annak a pókfiúnak, amit én mindig egy halk nevetéssel díjaztam. A film végére  már csak mi voltunk ébren. Kikapcsoltam a lejátszót és a TV-t, amíg Amanda összeszedte a kukoricamaradványokat. 

:.Amy.:

Nagyon tetszett a film , bele tudtam magam élni a történetben, bár én elég hálás közönség vagyok, ha filmekről van szó. 

Melegséggel töltötte el a szívem, ahogy láttam, hogy Zayn mennyire kedvesen és óvatosan viszi karjaiban a "kicsi" Niall-t.-Igaziból az én 153 cm-el nem sok embert hívhatok kicsinek- Zayn-nel nem indult túl jól a kapcsolatom, de ezek után más szemmel fogok ránézni. Ő tipikusan olyan ember, aki kevés embert enged mágához igazán közel, de akit szeret, azért ölni is hajlandó lenne.

Harryvel próbáltunk nagyon halkak lenni, hogy ne zavarjuk Lou-t. Nem értettem, hogy lehet ilyen testhelyzetben aludni: Feje és karjai lelógtak a kanapéról, így a lába a háttámlán pihent. 

-Fel kéne kelteni, nem? - kérdeztem aggodalmasan.

-Beteszem a mosogatóba - Vette ki a kezemből a tálat.-Felkelted? - kérdezte. Bólintottam és már indultam is a kanapé felé. 

-Lou, kelj fel! - Szólongattam, de semmi hatása nem volt.

-Louis! LOUIS TOMLINSON! - emeltem fel kissé a hangom. Semmi, még csak meg sem rezdült. 

-Louis! - Ráztam meg vállát. Félig nyitott szemmel pislogott rám. Lassan két kezébe fogta arcom. Látszott rajta, hogy még nem teljesen ébredt fel.

-Gyere, menjünk, elkísérlek a hálószobádba  - Próbáltam lefejteni kezét az arcomról.

-Eleanor - nyögte halkan, majd ajkai vészesen közel kerültek az ennyémekhez.